Professzor Hencsei Pálra emlékezünk

A 2021 május 26-i közgyűlés alkalmával Dr. Nemes Katalin tartott megmelékező előadást HENCSEI PÁL Professzor Úr életéről, munkásságáról. A megemlékezés részleteit az alábbi linken tekinthetik meg:

Megemlékezés Prof.Dr. Hencsei Pálról


Elhangzott a HUNKOR 2021. május 26.-i közgyűlésén
Összeállította: dr. Nemes Katalin


Közel fél éve 2020. november 2-án hagyta itt a korróziósok és az olimpiai sportolókat kedvelők nagy családját Hencsei Professzor Úr, akire most Veletek együtt szeretnék emlékezni. A régiek közül sokan ismerték, de az újabb HUNKOR tagok közül talán, csak nevével találkozhattak.
Ebben a megemlékezésben – a száraz tények mellett – kicsit rendhagyó módon a tanárt, a tudóst, a kollégát, és az embert is szeretném bemutatni Nektek.


Hencsei Pál 1939-ben Alsógödön született, középiskoláit az Újpesti Könyves Kálmán Gimnáziumban végezte, majd a BME-re került, ahol 1962-ben szerzett vegyészmérnöki oklevelet. 3 évig az EGIS elődjében, az Egyesült Gyógyszergyárban dolgozott, ahonnan a BME Szervetlen Kémia Tanszékére került és 1965-től több mint 40 éven át volt a tanszék megbecsült oktatója, egy ideig pedig még megbízott tanszékvezetője is.
Kutatási területe kezdetben a szerves szilícium vegyületek voltak, mely szakterületből 1988-ban tudományos fokozatot is szerzett. 1992-től egyetemi tanári kinevezést kapott, 1992-2002 között pedig Széchenyi professzori
ösztöndíjas volt.


A BME Szervetlen Kémia Tanszéken, Dr. Lipovetz Iván kezdeményezésére 1964-től kezdődött el a korróziós szakmérnökképzés, melybe Hencsei tanár úr is egyre jobban bekapcsolódott. Lipovetz Iván halála után 1997-től kezdve, már teljesen ő irányította és szervezte a szakmérnökképzést, aktívan részt vett a laboratóriumi gyakorlatok kidolgozásában és az oktatásban is. Majd nyugdíjazása után – mivel az önálló tanszék is megszűnt – a Magyar Mérnök Kamaránál kezdeményezte és meg is szervezte a korróziósok továbbképzését, melynek szintén előadója is volt.


Számos korróziós tárgyú tanulmányt és szakvéleményt készített. Eredményeiről különböző folyóiratokban megjelent publikációkban, valamint konferenciákon és rendezvényeken, mint például a VEKOR-on beszámolt. Nagyon sok tudományos és műszaki szervezetben tevékenykedett tagként, illetve vezető beosztásban. Többek között tagja volt MTA Szervetlen és Fizikai Kémiai Bizottság több munkabizottságának, főtitkárhelyettese a Magyar Kémikusok Egyesületének, elnöke az MKE Korróziós szakosztályának, elnöke a Magyar Szabványügyi Testület Festékipari valamint a Korróziós Műszaki Bizottságának, vezetőségi tagja volt a HUNKOR-nak, tagja a Magyar Mérnöki Kamara Vegyészmérnöki tagozat Minősítő bizottságának. A Nemzeti Akkreditáló Hatóság (NAH) részéről nagyon sok korróziós vizsgálatot végző laboratóriumot, szervezetet is akkreditált.


Több külföldi és haza folyóirat szerkesztő bizottságának tagja, így a Korróziós Figyelőnek és a Tűzihorganyzás-nak is. Munkájának elismeréseként megkapta a Thán Károly Emlékérmet, a Péceli Béla Díjat, a Csűrös Zoltán Díjat, Pedagógus Szolgálatért Emlékérmet, valamint a 100 Éves Könyves Emlékérmet. Az atlantai olimpia évétől, 1996 óta foglalkozott sporttörténettel, olimpiakutatással. Eredményesen szerepelt szellemi olimpiai vetélkedőkön, majd részt vett ezek szervezésében, lebonyolításában, és a Mező Ferenc Szellemi Diákolimpia működtetésében.
Számos sport témájú előadást tartott országszerte, rendszeres résztvevője volt a Magyar Olimpiai Akadémia vándorgyűléseinek. Tagja volt az Olimpiatörténészek Nemzetközi Társaságának (ISOH), elnökként vezette a zuglói Csanádi Árpád Olimpiai Baráti Kört, vezetőségi tagja volt a Halmay Zoltán Olimpiai Hagyományőrző Egyesületnek, az elmúlt ciklusban pedig a Magyar Olimpiai Akadémia tanácsának is.


Több sporttárgyú könyve jelent meg, és számos sport témájú előadást tartott. Néhány a címek közül: Műegyetemi olimpikonok, Olimpiai érdekességek, Az MTK százhúsz éve, Újpesti olimpikonok, Magyarok az olimpiai játékokon 1896-2000, Magyarok az olimpiai játékokon/Athéntól Athénig.


Elismerései közt megkapta a Magyar Olimpiai Bizottság Nívódíját, a Magyar Olimpiai Akadémia Tiszteleti Érmét; az Ezüstgerely-pályázatokon több alkalommal díjazták könyveit. Talán az olimpia- és sporttörténet kutatása során sokkal nagyobb elismertségre tett szert, mint a korróziós szakmában. Szívügyének tekintette az olimpiai eszme ápolását. És milyen volt, mint tanár, mint kolléga? 1972 tavaszán ismertem meg Hencsei tanár urat, az akkor induló korróziós szakmérnökképzésben. Kedves, tiszteletreméltó, alapos, mindenre odafigyelő, segítőkész, közvetlen tanárunk volt. Majd a doktori dolgozatom laboratóriumi gyakorlati részének elvégzéséhez az ő közreműködésével kaptam lehetőséget tanszéken és addig jártam oda, míg aztán 1982-től főállásban is a tanszékre kerültem. Ekkor már munkatársi és őszintén elmondva családi-, baráti kapcsolat alakult ki közöttünk, kölcsönösen ismerve egymás családját, gyermekeit is.


A szakmai együttműködésünk abban is kiteljesedett, hogy az addig egymással rivalizáló két korróziós szakosztály – az MKE és a GTE – a tanszékre kerülésemmel kezdett együtt tevékenykedni. Közösen szerveztük a korróziós rendezvényeket, az üzemlátogatásokat, melyhez később, a megalakulását követően a HUNKOR is csatlakozott.


Hencsei tanár úr révén ismertem meg a VEKOR-osok nagy családját és ettől kezdve együtt jártunk konferenciákra, és felváltva voltunk levezető elnökök, előadók is. Bizonyára emlékezetesek a VEKOR résztvevők számára a második nap estéjét záró játékos vetélkedők, melyre a fénypontját, a Hencsei tanár úr által összeállított ROZSDATOTÓ jelentette, melynek utolsó kérdése mindig valamelyik olimpiához köthető kérdés volt.
A rendezvényeket követően, fehér asztalnál jó volt vele beszélgetni. Közvetlen személyiségével nagyon sok barátot szerzett és nemcsak a hallgatói között, hanem más korrózióvédelemmel foglalkozó kollegák között is. Nem akart ő a társaság középpontja lenni, de óriási tudása, korrekt és intelligens megnyilvánulásai révén mégis az lett.


Hallgatói által tisztelt és kedvelt egyetemi tanár volt, de a nagy tudását, rendkívüli felkészültségét sohasem éreztette sem a hallgatóival, sem a kollégáival. Az az oktató volt, akitől mindig és mindent lehetett kérdezni,
amelyre sajátos modorával, de mindig, érdemben válaszolt is. Pontos, precíz, szisztematikusan mindennek utánajáró és elkötelezett volt. Őszinte, becsületes ember tudott maradni minden körülmények között! Igazi szaktekintély volt, akinek szavára mindenki adott! Ha valami nem tetszett neki, azt a „Hencsei-s morgással”, speciális humorral jelezte: „Hát kérem szépen…. „mondattal
kezdve.


És még egy oldalát szeretném bemutatni, Hencsei tanár úrnak és ez, az az Apa és Nagypapa szerepe. Rajongott gyermekeiért, az unokákról nem is beszélve. Bármikor beszéltünk, mindig elújságolta, hogy éppen mit csinálnak, hol tartanak a sportban vagy éppen az iskolai előmenetelben. Mindig büszke volt rájuk! Zsolt az első unoka, aki mára már végzett villamosmérnök, Balázs fiatalabb unokája pedig jövőre végez a BME gépészmérnöki szakán.

Péter fia aktívan gördeszkázott, mindkét unoka focizott, úszott, triatlonozott, igaz ma már csak hobbi szinten, de a sport szeretetét Hencsei tanár úr időben átadta nekik.
Köszönöm, hogy megoszthattam Veletek ezeket a gondolatokat Hencsei tanár úrról és azzal zárnám, hogy ha már lehetőség lesz, akkor egy korróziós összejövetel keretében szeretném, ha közösen meglátogatnánk végső nyughelyén a gödi temetőben. Prof. Dr. Hencsei Pál 1939-2020
„Emlékét megőrizzük!”